Clau nagyban mosta a kezét, közben Stellával fecsegett. Nyílt az ajtó, és Sötét Démon lépett be.
Naty a tükörben figyelte Clau arcát. A lány beharapta az ajkát, lekapott egy törülközőt, és beletörölte a kezét.
A használt papírt elegánsan a kukába dobta, közben még mindig Naty szemeibe nézett.
- Mit nézel, Brown?
- Visszatértél a nevemhez.
- He?
Naty erősen a barna lány szemeibe nézett, majd kisétált a fürdőből.
- Ja, és zárd el a csapot - vetette még hátra.
___________Bent van:)________________________________________
Hexia Natyt is el akarta rángatni magával. Amelle-t azzal hülyítették, hogy remekül kijönnek. Hexián alig volt valami – egy sort és egy póló. Naty valami szinte szétszakadt nadrágot vett fel, és Carly ingjét. Amint reggel megjelentek, Amelle leejtette a gofrikat, Sir Menta pedig a kicsiket fegyelmezte. Hex kirángatta Natyt, felrakta a robogója hátsó ülésére, és elhúzott vele.
– Sajnos, megfogyatkoztak a családi képek – Hexia, idegesítés néven mindig tiszta angolul beszélt, nem használta soha Amelle idegesítő, behízelgő stílusát. A nő csak azért beszélt hasonlóan, mint Naty, hogy a lány hamarabb bízzon bennük. Nem tudta, hogy sosem fog.
– Ezt hogy értsem?
– Angel – ezt direkt másképp ejtette – minden alkalommal földhöz vág egyet.
A beszélgetésnek Hex baráti köre vetett véget. Két fiú, három lány, meg Hex és Naty. A lányok egyből Hexet rángatták félre, és egy más nyelven hosszú beszélgetésbe fogtak. A két fiú átölelte Natyt, és mindenféle „angyal vagy, vagy én haltam meg” dumákat kezdtek előásni. Naty eléggé nem bírta, viszont a nőkhöz nagyon nem akart csatlakozni, így inkább türelmesen mosolygott. Dél fele – mikor az alfanőstény is megéhezett – bevonultak egy pizzázónak mondott helyre, ahol a cigarettafüstöt vágni lehetett. A lányok mind valami érdekes salátát rendeltek, a fiúk meg vagy nyolc egész pizzát.
– Miss. Sötét Angyal, nem kérsz?
Naty vállat vont, mire öt szeletet is elé toltak. Szorgalmasan befalta, és kifizette a saját adagját, hiába mondták, hogy a hölgynek ingyen van. Estig még páran összegyűltek, és begyömöszölődtek egy klubfélébe. Mindenki mindenfelé táncolt, Naty süketült meg, és szédülni is kezdett, talán Hexia kedvenc italától, amiből mindenki kapott. A lányok itt is társalogtak, a hangerőhöz mérten. Az egyik fiú – valami Ryan – csak a fejét csóválta, és Natyt rángatta magával mindenfele. Egész éjjel ezen a helyen táncoltak, meg minden egyéb, és már hajnalodott, mire Naty meglátta azt, amitől végig rettegett: vörös haj és csokibarna szemek. Erősen arra nézett, és rövid agyalás után megállapította, hogy ez tényleg Virgo. Átintegetett a termen, odagyúródott a lányhoz, és a fülébe visított.
– Szia, Virgo! Hogy s mint?
– Már megint? Azt hittem, nyugtom lesz tőled! Gyere csak ki!
Kirángatta Natyt, mint egy rongybabát, és odakint... Reb várta őket.
– Régi barátok köre? – Naty érezte, hogy egy kicsit remeg a hangja.
– Az, Brownie.
– Nem Brownie!
– Ryan! Tűnj el, kérlek!
– Mi? – még ki sem mondta, és már az ajtóban feküdt. Naty odarohant hozzá, és elrángatta az első kórház – féle helyre. Visszajött, szinte azonnal.
– Te állat! – Naty körbefordult, megnézve, nincsenek-e rendőrök vagy ilyesmik a közelben, és azzal a lendülettel hasba rúgta Virgót. A másik lány szinte azonnal rálőtt, ám Naty már a földön feküdt.
– Rebeca?
– Én. – Virginia átölelte a lányt, ám a következő pillanatban csak Reb két karja tartotta.
– Naty, felkelhetsz.
Naty rögtön kinyitotta a szemét, és a mellette fekvő lányra nézett. Szinte azonnal Rebecára kapta a szemét, megrázta a fejét, és felállt.
– Végleg vége, nem?
– De. Vagy szeretnéd, ha még élne?
– É-én? Én örülök, hogy ebből egy életre ennyi.
– Annak én is.
– Ryan?
– Ja. Ez jól megrendezett színjáték volt, Audreyval, és reméltük, hogy csak megtanított valamire pár hét alatt. Most már érted, miért tudunk mi mindent róluk, és miért nem mondjuk el, ugye?
– Mert sokszor összedolgoztok?
– Ja.
– De okos lettem. De ebből, a gyilkos – ártatlan háborúból, egy életre elegem van. Nem?
– Biztos. De rángasd ki a barátaid onnét, mert valakik pont oda akarnak bombázni.
– Mi! Ez komoly? Mit keresek én egy háború közepén?
– A halált, Naty.
– De azt nagyon. Na, siess!
Naty visszarohant – szerencsére Ryannal a sarkában – ,hogy előadja Hexiának, lassan haza kéne menniük. A fiúk azonnal szót fogadtak, és Hexia – bandája egy részét elhagyva – kirohant a másik ajtón. A többi lány még ki sem agyalhatta, mi történik, máris mind kint voltak. Az egyik sarkon elváltak, Naty és Hexia hazagurult, a többiek meg úgyis arrafele laktak. Alig jutottak fel a Sir Menta és Angel – mentes szobájukba, jött a hír, hogy laposra bombázták a kedvenc szórakozóhelyüket.
– Honnét tudtad?
– Mit?
– Hogy ha nem megyünk ki, laposra robbantanak?
– Megérzés – mosolygott Naty, és megírt még egy oldalt Diane-nak.
– Kinek írsz?
– Valakinek.
– Mondd el! Most!
– Nem tanultad meg, hogy nem kaphatsz meg mindent?
– Add ide! – Sikerült is megkaparintania a lapot. – Szia DD! Képzeld el, még mindig bombázzák a fejünket. Tudod, mikor lesz vége...!
– Add csak vissza! – Naty egy fél oldalt sikeresen visszaszerzett. Rövid időn belül teljesen konfettivé vált a levél. Angel léptei közeledtek.
– Jön Mrs. Sir Menta Szemembe!
________________Ez is:)___________________________________