Sunshine story

Natyt valamennyire megnyugtatta a szürke kastély. Nem félt annyira... Mintha csak az utcán támadhatnák meg...

Bevonultak az előcsarnokba. Valami furcsa, mégis jó érzés volt felvánszorogni a lépcsőn, még megrakodva is. A feljárat persze nyikorgott, ahol fából volt, a kőrésze meg lassan engedett az idő vasfogának. És mégis, mindenki boldog volt - valahogyan - a felvánszorgás és letelepedés után. Naty lehuppant a vékony, sziklapuha matracra, és ovis örömmel figyelte a felszálló port.

Ethelda kiviharzott, érdekes arckifejezéssel, majd valami füzetet lóbálva jött vissza. Lucy naplója volt - jött rá Naty.

Ethelda kinyitotta, és az első szöveget kezdte felolvasni.

 - Kedves Naplóm! Ma Ethelda kukacot rakott a táskámba. Valami gamat, kövér, hosszú, fehér izét, amitől bárki elhányja magát. Ma Ethelda... lelocsolt piros festékkel, vízzel... összetusozta a székem... kigúnyolt az egész cucc előtt... leköpött... olyan gamat kis papírizékkel lőtt rám... nekem jött a folyosón, és mindenem kiszórta... a tóba lökött, aminek mindig hideg a vize... a sárba tapodta a cuccomat... zászlónak használta a fehérneműm... zöldpenészes zacsiba telepítette az eltűntnek hitt uzsonnám... Egek. ennél pontosabb nyilvántartást ki látott? Naty, nincs pillnatragasztód?

 - Miért?

 - Hogy ne tudja lekapni a székét! Emlékszel, mnden reggel milyen dühösen és erősen kapta le a székét?

Másnap - a pillanatragasztós hadművelet sikerrel járt, Lucy nem tudott sem írni, sem üni - megjelent az új nevelőnő. Ashlee Lash alacsony volt, szőke, kék szemű, divatos, szép, csak mindene hegyes volt: az orra, az ajkai, az álla, még a pillantása is. Naty - még ha a nevelőnő magas sarkakon járt is - lefele nézett rá.

Mindenkit munkába állított. Lucy nem késlekedett, és kiharcolta, hogy a Sarki Fény annyi munkát kapjon, mint egy-egy rabszolga. Csak Anne-t nem árulta be.

Egy reggel levelet találtak, amiben a nevelőnő az irodájába szólította őket. Mindannyiukat.

Egyáltalán nem igyekeztek, hogy odaérjenek. Viszont ígyis-úgyis be kellett érniük.

 - Sziasztok, lányok. Hallom, igencsak jó kémek vagytok.

 - Kémek???

 - Mi más okból olvassátok egy más lány naplóját?

 - Kíváncsiak vagyunk a véleményére.

 - Akkor kérdezzétek meg. Mivel ezután nem lesz időtök kíváncsiskodni.

A csapatot egész életre beosztotta: Diane port törölt, a haját kötelezően kivasalta, Naty az asztalokat kellett törölgesse - meg amihez Lashnek éppen kedve támadt -, Mary - és  - Molly sepregetett, Lina főzött, Ethelda a szemetet vitte ki, és Justra jutott a mosogatás - ami az undormány levakarását is jelentette, a tisztítószerek használatán kívül.

Mind szörnyen érezték magukat, Anne meg egész nap rettegett, hogy vége lesz a barátságuknak.

Just szokás szerint reggel hatkor kelt. Hatalmasakat ásítva felzavarta Natyt és Linát, majd félálomban lebattyogtak a konyhába, ahol aztán Lina nekiállt főzni. Naty kisétált asztalt törölgetni, majd munka közben leült az egyik mellé, és el is aludt rajta. Az ébresző szó szerinti hidegzuhanyként érte - a repedt műanyag felmosóvödörből, ami nem a legtisztább felszerelés volt az épületben. Naty fáradtan, csöpögve felnézett, egy villámló szemű Ashlee Lashre.

 - Carolina barátnőd már egy órája szólongat.

Naty feltápászkodott, majd beslattyogott a konyhába. A menün nem csodálkozott: szétfőtt krumpli, tej tejjel, kemény galuska és szenes pirítós.

 - Finomat eszünk ma...

 - Ja, nagyon. Mit vársz tőlem?

 - Például kaviárt? Lina, őszintén, mit csináltál a szüleid kínai éttermében?

 - KukásKisasszony, hallgass!

 - Elég, ne veszekedjünk már! Lash csak örülne, ha felbomlanánk.

 - Lash annak örülne, ha beleszakadnánk a munkába.

Etheldán kívül viszont mindenki túl fáradt volt - még Carolina is - ahhoz, hogy feldühödjön. Hat napja dolgoztak, és egy nap csak öt órát tudtak aludni.

Szegény szőkeség haja tincsekbe tapadt, és egy madárfészeknél is bogosabb volt. Szeme alatt sötét karikák ékeskedtek, lépésenként botlott, és a szeme ragadt le. Justine alig valamivel volt jobb állapotban - néha fésülködött - , Naty meg a kettő között ingadozott.

Kicsivel később - reggel hét körül - beesett Diane.

 - Már nincs sok, ugye? - motyogta Lina.

 - Dehogynem! It a koszt nem lehet eltüntetni, csak áttelepíteni, ha nagyon igyekszik az ember.

 - Nem hiszem, hogy annyira igyekeznél.

 -Nos... ez igaz.

Vannak olyan események, ami után az ember semmin sem  lepődik meg. Naty nem tudta, mikor botlott bele egy ilyenbe; csak a meglepetések hánya lepte meg.

************************************************************

 - Szabad.

Anne belépett Miss Lash ajtaján, a fadarabot bevágta maga mögött.

 - Szia, Annie.

 - Jó napot.

 - Miért jöttél?

 - Ugyanolyan hibás vagyok, mint Mi... Ethelda és Ro... Naty. Vagy Diane, vagy Lina, vagy az ikrek! Én is benne voltam!

 - Igen. És? Mit akarsz? Egy pirospontot őszinteségből?

 - Nem. Azt szeretném... Hogy.. adjon nekem is ... büntetőmunkát.

 - Sajnos, azt nem lehet.

 - Miért?

 - Mert te legalább ismered a gerincoszlop fogalmat.

 - Lucy volt az, aki nem árult be engem.

 - Akkor üzend meg neki, hogy délután háromkor találkozunk az irodámban.

Az ajtó nagyot csattant. Ashlee a füzete fölé hajolt, és belefirkált valamit.

*************************************************************

Lucy órák óta görnyedt egy feladatnak tűnő lap fölött. Anne mellé lépett.

 - Segítsek?

 - Nem - Lucy villámgyorsan összegyűrte a lapot.

 - Mi az?

 - Semmi. Abszalut semmi.

 - Pedig nagyon is valaminek néz ki. Miss Lash találkozni óhajt veled délután háromkor. Ha segíthetek másban is, szólj.

Anne ismét kilépett a folyosóra, Lucy pedig hangosan felsóhajtott.

**************************************************

Naty már órák óta Ethelda "hol marad már Anne" - morgásait hallgatta. A lány igen rossz hangulatban, napszemüvegben korzózott a folyosón. Megjött Anne, és Jane rögtön odaszaladt hozzá, Anne pedig a nyakába vette, és jó ideig egymáson lógtak. Amint Anne letette Jane-t, a kislány Naty mögé bújt. Jane-nek mindig is jó megérzései voltak.

Ashlee jelent meg a sarkon.

 - Nocsak, vége a nappali munkának?

 - Amint látja - beszélt vissza Anne.

 - Na de Annie... Milyen nagy lett a szád...

De az Anne által annyira várt "gyere be az irodámba" részt lenyelte. Amint Lash eltűnt, Jane még erősebben szorította Naty kezét.

Nem sokkal később Lucy fordult be a folyosójukra. Mikor elhaladt mellettük, lekapta Ethelda napszemüvegét, és végigrohant rajta. A lány pár dühös megjegyzést tett Lucyra, és a csapat nagyrészével együtt felrohant a szobájukba. Naty odalent maradt, és hosszas válogatás után zsebre tett egy műanyag lencsedarabot.

Mikor naty is a szobába ért, egy össze-vissza gyűrt borítékot talált Etheldánál. Kikapta a lány kezéből, levéste a címet - New Orleans, Dove Street 13 - majd ismét Ethelda kezébe nyomta.

Mit akarhat Lucy? Mi van New Orleans-ban?

Bár meg volt mondva, hogy nem fogadhatnak több gyereket, megjelent egy testvérpár: Susana és Dennis.

Susana világosbarna hajú, alacsony, DuciJuci alkatú volt, Dennis meg egy körrel megtoldott sipító pálcika. A magas és éles hangját gyakran igazolva járkált a folyosón.

Naty szóba sem állt velük, nehogy Ethelda belekössön.

Aznap - szokás szerint - este tíz és éjfél között zuhantak ágyba. Linától Diane-ig volt az órarend.

Másnap alig tudták kirángatni Natyt az ágyból. Keserves nyögéssel tolt előbbre egy napot a naptárban.

 - Boldog keddet! - sikította Jane, ahogy bejutott az ajtón

 - Péntek van - ásított naty, és a másik oldalára fordult - szunyálni akarok.

 - Szia, Naty!

Naty a hangot hallva rögtön kiugrott az ágyból, és egyből a sarokban kötött ki.

 - Ha-ha. Nagyon vicces, röhög a vakbelem és tapsol a májam. Miért nem alhatok?

 - Mert tíz életre elég büntetőmunkát kaptunk.

 - Nem lécelhenénk le innét?

 - Honnan tudod?

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat