...  A Moonshine-nal, mert az még nincs annyira előrehaladott állapotban.

Naty sötétbe borulva feküdt, forgolódott ide-oda, valami puhán. Tompa puffanást hallott, kemény padlót érzett a háta alatt, elakadt a lélegzete. Aztán már nem érzett semmit. Csak lélegzett tovább...

Arra ébredt fel, hogy valaki rázogatja a vállát. Kinyitotta szemét, de a fény túl sok volt neki. Pislogott néhányat, majd hunyorogva körülnézett.  A szülei ágyában feküdt.

Biztos felhoztak. De hányan vannak itt? Ethelda megjött már?[1]

-         Jaj, Naty, hála az égnek! Van fogalmad róla, mennyit aludtál?

-         Az aggódásodból ítélve egy hónap körül saccolom.

-         Talált-süllyedt. Pont egy hónap.

Virgácsot mindjárt kiengedik. Csak még egy hónap. Az nem olyan sok idő...

            Naty a hang felé fordult. Nem Ethelda volt, hanem Diane. Az ikertestvére, aki modell volt, és a szüleit Virginia csapata ölte meg.

Ethelda pedig a magyar barátokkal utazott valami biztonságos helyre.

Az árvaházba még nem mehettek vissza, Virginia  csapata miatt. Azok a faluban maradtak, ezért nem tudtak volna visszajutni.

-         Hogy áll a bál a falucskánkban? Még mindig vadásznak ránk?

-         Sajnos.

Naty felugrott, majd a sporttáskához rohant. Meglepően könnyen tudott mozogni a régi bőrszoknyában.

-         Naty, öltözz át, mielőtt kimész... – tanácsolta Anne vigyorogva.

-         Hm – morogta Naty, miután megfigyelte a szoknya maradványait a dereka körül. Előkotort egy farmernadrágot, egy teniszcipőt és egy sima pólót. Azokat vette fel, meg a szoknyához tartozó bőrkabátot. Diane hasonló szettben feszített, befont hajjal.

-         Rose-tól ez áll a legtávolabb... a befont haj...

De azért kivasalta a haját, majd be is fonta. A többiek útra készen várták: Carolina és Justine koptatott farmerben, lakkcsizmában üldögéltek a kanapén, valamiről trécselve, Anne a laza copfjait igazgatta, Mary és Molly pedig Miki egeres pólót és egy farmert viseltek, készen álltak eljátszani a szerepüket...

Szólt a csengő, és Sun ágyúgolyóként repült a bejárat fele. Az ajtó előtt megállt, és kék szemeivel furcsán méregette. Naty utánaszaladt, és kilesett. Az ajtó előtt Ethelda, Zsuzsó és a fiúk álltak. Naty szélesre tárta az ajtót, hogy a négy vendég teljesen kitöltse az előszobát.

Ethelda rövid, szőke haja kócos volt, a szeme karikás, a ruhája jópár helyen szakadt.

-         Ethelda?

-         Igen. A többiek még siralmasabban festenek...

Csakugyan. Zsuzsó hajából tincsek hiányoztak, didergett, mert nem volt rajta kabát, és csak egy fél pár cipőt viselt. Karjain jópár kék folt ékeskedett, és a kézfejei össze voltak vagdosva. A fiúk is hasonló állapotban voltak.

-         A cuccotok?

-         Seattle-ben maradt...

-         Pff... Na, menjünk vissza.

-         Ugye, nem a kastélyba?

-         Dehogy! Még az kéne.

Kiszánoztak a Karthaylles-i reptérre. Az egyik árushoz beadták a kutyákat, amiket Melissától örököltek, a lány ugyanis majdnem elsüllyesztette a fogatot, nem is olyan rég. Az árustól a reptér fele vezető úton találkoztak egy férfivel, aki folyton kutyaneveket kiabált. Mikor mellé értek, meg is állította őket.

 - Sziasztok, nem láttatok egy csapat kutyát, valami rémesen kinéző lánnyal?

 - Hááát, el tudná mondani, hogy néztek ki a kutyái?

 - Mindegyik fekete, felemás szemű.

 - Láttam egy ilyen fogatot az egyik árusnál. Azt mondta, nem eladó, mert a gazdájukra várnak. Szerintem még most is ott vannak, nézze meg őket.

 - Nem veszthetek semmit... - mormogta az ember, és tovább indult az árusok fele. A lányok meg a reptérre, és éppen időben érkeztek, ha még beszélgetnek, nem jutnak fel a gépre. Ez a repülő nem állt meg sehol, szerencsére, mert a légiek megőrültek volna Naty-Rose kényeskedésétől, nyafogásától.

Naty és barátai élete azóta volt színjáték, amióta kimenekültek az árvaházból, Virginia és csapata elől. Seattle-be költöztek az egész árvaházi személyzettel és a gyerekekkel, ők pedig, a még nagyobb biztonság miatt, lecserélték magukat ezekre a Rose Moreena-féle, teljesen másképp viselkedő valakikre.

Naty, aki ezt az egészet kitalálta, kivasalt hajjal és jóval világosabb bőrrel, a legérdekesebb szerelésekben piszkálta a bentlakásos suli népét, de a fő célpontja egy Honella nevű, elefántfelépítésű lány volt, Nina - Diane - Moreena pedig a tanárokon töltötte ki a dühét. A többiek inkább a statiszták voltak, de bármelyikük képes volt valami gonoszságra az iskolával szemben.

Mire megérkeztek, már sötét volt, és a legnagyobb mázlival osontak vissza a hálóba. Csak Lise-szel találkoztak, a lány szokás szerint hülyéskedett. Most éppen azzal fenyegetőzött, hogy lelövi Natyt.

 - Lőj csak.

A lány nagyot nézett, de nem tudott lőni. Naty kikapta a fegyverét a kezéből, és a lányra csapott. Az összecsuklott, és mindannyian bemehettek a terembe. Odabent tíz ágy volt, mindenki lefoglalt egyet, akinek meg nem jutott - Naty - , hálózsákban aludt.

 - ÉBRESZTŐ! IRÁNY ZUHANYOZNI!!!!!!!!!!!!!

Mindenki fáradtan kelt ki az ágyból Mrs.Taylor nevelőnő rikácsolására. A nő újabban folyton evett, már csak a feje fért be az ajtókon. Sajnos csak akkor látták, hogy nincs elválasztó ké zuhanyfülke között, mikor már a fürdőként használtos teremben álltak. Két zuhanyozó embert csak egy csempepárkány választott el.

 - Na ne... - vigyorgott Romeo.

 - Muszáj?

 - Ja.

 - Ez komoly?

 - Nagyon úgy fest.

Mindenki visszarohant a fürdőruhái után, és azokban zuhanyoztak. az egész csoport rajtuk nevetett.

 - Hé, Márk! Rose Moreena akcióban - suttogta Naty, majd hangosabbra váltott. - Na, ide figyeljetek! Az a mi dolgunk, hogyan zuhanyozunk! Ha valakit zavar, ne nézzen. Ahol ezelőtt laktunk, legalább egy műanyag fal volt a két fülke között. Ha nem tetszik, sajnálom, ez van.

Mindenki elfordult, és elzárta a saját csapját.

 - Rozie, ez nem volt semmi.

 - Kösz.

Reggelizni is késve vonultak be. Mindenki vigyorogva-kuncogva, egy kis félelemmel az arcán figyelte a csapat élén közlekedő Rose-t, aki, miután kiszúrta, min vigyorognak, gondolatban elmosolyodott.

Na, most megmutatom Honellának, milyen is Rose Moreena!

Mintha észre se venné a székén ücsörgő Honellát, lecsapta az asztalra a tálcát, mire a másik lány kakaója mindent elöntött. Rose feltörölte a saját tálcáját és az asztalt, majd a plusz tálcát a vicsorgó lány ölébe lökte. Határozott mozdulattal kirántotta a széket, mire Honika az asztal alá esett.

 - Au! Megőrültél, Mo...

 - Valami baj? Tudtommal is én foglaltam el a te helyed. Bocs, Honi, de ez a mi asztalunk. Ja, nem tudtad? Az hogy lehet? Ne hidd, hogy nem vettem észre, hogy kajáláskor mindenki bámul. Azt hitted, nem jöttünk haza? De hát a zuhanyzóban mindenki rajtunk nevetett. Na,  tudod mit - bökte hátba a tűsarkával - , tűnj el.

Az utolsó két szóra a terem egy emberként húzta be a nyakát. Honella felállt és keserű vigyorral távozott.

 - Na...Rozie?

 - Igen?

 - Leckét vettél tőle?

 - Hm?

 - Leckét vettél tőle? Hirtelen láttam, ahogy összemész húsz centit, a hajad vörös lesz, barna szemed, és szeplőkkel teli krétafehér fejed.

 - Nem, nem vettem leckét tőle, bár lehet, hogy kéne... Nem tudnám elintézni, aki üldöztet.

 - Miért, ki az?

 - Blank Xenia. Zsu, ti is veszélyben vagytok.

 - Miért?

 - XeXe tud rólatok. Valamiért...

...Valami baja van velünk. Szerinte vagy ti vagy én bármikor az útjába állhatunk. Mit tegyünk? A halálunkról bizonyíték is kell. Fordíts, kérlek!

Naty átpasszolta a lapot a lánynak, aki rögtön fordította.

 - Valami baja van velünk.Szerinte Naty vagy mi bármikor keresztbe tehetünk neki... Bizonyíték is kell a halálunkról. De mit tegyünk?

 - Ez komoly gond. A lány nagyon kitartó tud lenni.

Naty bólintott.

Folyt.köv....

Oldal: Akkor kezdeném...
Sunshine story - © 2008 - 2024 - sunshine-oldal.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat